Ajánlatkérés
Mariazell
| FekvéseMariazell Stájerország és Alsó-Ausztria határán fekszik az Északi Mészkő-Alpokban, a Bürgeralpe (1270 m) lábánál. A város több völgy találkozásánál fekszik, elhagyni minden irányban csak kisebb-nagyobb hágókon és nyergeken keresztül lehet. A szomszédos völgyek sugárirányban ágaznak szét: Salzatal, Walstertal, Grünautal, Aschbachtal, Gollradtal, illetve a már Alsó-Ausztria területén fekvő Erlauftal és Lassingtal. ÉghajlataA telek az átlagnál hidegebbek, a régióhoz tartozó Halltalban nem ritka a -30 °C-os fagy sem. A nyarak is az átlagnál hűvösebbek. A legbarátságosabb évszak az ősz, októberben a legmagasabb a napsütéses napok száma és a november a legszárazabb hónap. A csapadék éves mennyisége 1200 mm, a legcsapadékosabb hónap a december, utóbbi miatt a vidék nagyon hóbiztosnak számít, az év 115 napján borítja hótakaró. Mariazellben évente átlagosan 60 napon van köd. Az uralkodó szélirány az északnyugati, de gyakran fúj a Hochschwab irányából délkeleti szél is (főn). A völgyekben a csekély légmozgás miatt gyakori a hőmérsékleti inverzió. TörténeteIdőszámításunk előttről, illetve az időszámításunk szerinti első századból nincs bizonyíték állandó településre a vidéken, ám a régió illír-kelta hegy- és folyónevei e törzsek itteni előfordulására utalnak. Valószínűleg ismerhették már a halltali sót is, az i.e. 16. században a rómaiak sóútja is ezen a vidéken haladt át. A 6. században az avarok uralma idején földművelő szlávok telepedtek le a környék hegyvidékén, erről szintén a helység- és hegynevek tanúskodnak. 1025-ben II. Konrád császár a mai Mariazell területével együtt a mürztali grófság egyes részeit sógornőjének, Beatrixnak ajándékozta. Az ajándékozás körüli vita egészen a pápáig eljutott, a döntést végül Eberhard salzburgi érsek hozta meg, a területet St. Lambrecht apátságának ítélve. A város alapításának napjaként egy IV. Adorján pápától származó oklevél alapján 1157. december 21-ét tartják számon. A Cell név legelőször II. Frigyes osztrák herceg 1243-as oklevelében bukkan fel, amelyben St. Lambrecht apátjának szabad rendelkezést biztosított a Cell környéki só- és ércbevételek fölött. Ezután az apát 1342-ben engedélyt kapott, hogy vásárt rendezzen. Ehhez az addigra jelentősebb településsé vált Mariazellt választotta. 1344-ben kapta meg a település a vásárjogot, amelynek alapján a polgárok kereskedhettek és vásárokat tarthattak. A mostani főtér és a három főbb utca is ebben az időben alakult ki a ma is látható formájában. A 14. század folyamán a templomot gótikus stílusban többször is átépítették. A törökök 1420-ban jönnek először Mariazellbe, a tüzek megrongálják a házakat és a templomot is. 1474-ben a következő tűzvész újabb pusztítást végzett. 1532-ben visszatértek a törökök, több házat felgyújtottak, ám a templomot ezúttal megkímélték. 1644-ben megkezdődtek a templom barokk stílusú átépítésének munkálatai, amelyek 1780-ig tartanak. 1679-ben I. Leopold császár Mariazellbe látogat, ám kíséretének egy tagja behurcolja a városba a pestist, amelynek 156-an esnek áldozatul. 1683-ban újabb török támadástól tartva a kegyszobrot és a Mária-képet is St. Lambrechtbe szállítják, ám még az év folyamán vissza is kerülnek eredeti helyükre. 1736-ban a frissen férjhez ment Mária Terézia, Lotaringiai Ferenc István herceggel együtt felkereste Mariazellt, majd 1742-ben érckitermelési jogot adott az apátnak Gollrad és Aschbach területére, továbbá engedélyezte egy vasmű építését és üzemeltetését. 1786-ban II. József császár számos kolostorral együtt megszüntette St. Lambrecht apátságát is, ami Mariazellt is érintette. Akadályozták a zarándoklatokat, később teljesen meg is tiltották azokat. 1798-ban újabb hatalmas tűzvész pusztított a településen. 1800-ban újabb tűz pusztított a város más részein, majd 1805-ben a franciák támadásakor Mariazell környékén is harcok folytak. 1809-ben az egyházi kincseket Temesvárra menekítették a franciák elől, akik néhány héttel ezután elfoglalták a települést. A harcok, a fosztogatás és a rossz termés megtizedelték a lakosságot. Az 1816-ban kitört éhínségen Leopold főherceg burgonyaszállítmányokkal próbált segíteni. A település történetének legnagyobb, 1827-es tűzvésze szinte mindent lángba borított, a templom is nagy károkat szenvedett, ám 1828 és 1832 között nagy áldozatok árán újjáépítették. 1837-ben Mariazellbe látogatott I. Ferdinánd császár, majd a fennállás 700 éves évfordulóján I. Ferenc József császár hitvesével, Erzsébettel. Uralkodása alatt alapították 1849-ben az első csendőrőrsöt, választották 1850-ben az első polgármestert, építették meg 1856-ban a Bürgeralpén az első fa kilátót, és alapították meg 1874-ben a tűzoltóságot. 1892-ben készült el az elektromos művek, amely Mariazell áramellátását biztosította, 1896-ban építették meg az első általános vízvezetéket, majd 1898-ban bezárták a vasművet. 1907-ben Kirchbergből Mariazellig ér a vasútvonal, megünnepelték a település 750 éves fennállását. 1908-ban a templomot bazilika rangjára emelték. Ugyanebben az évben tartotta Matthias Zdarsky az első sítanfolyamokat. 1910-ben harmadik, egyben utolsó alkalommal látogatott Mariazellbe I. Ferenc József, 1911-ben pedig a későbbi utolsó császár, Károly főherceg és hitvese Zita Bourbon–pármai hercegnő járt itt. 1928-ban az elsők között épült meg a Bürgeralpe kabinos drótkötélpályája. 1945-ben a szovjet hadsereg 5000 fővel bevonult Mariazellbe, 1948-ban a település városi rangot kapott. 1966-ban Mariazell a kremsmünsteri apátság fennhatósága alá került, az ezt követő években jelentős felújítási munkálatok kezdődtek az egyházi épületeken. 1983-ban a városba látogatott II. János Pál pápa, az oltár a főtéren áll. Ebből az alkalomból az egész városban nagyszabású felújítási munkálatokat végeztek. 1991-ben Magyarországra, Esztergomba szállíották Mindszenty József bíboros hamvait. 1992-ben Mariazell visszakerült az alapító St. Lambrecht apátságának fennhatósága alá. 2007-ben a város fennállásának 850. évfordulója alkalmából 2007. szeptember 8-án ide zarándokolt XVI. Benedek pápa. A név eredete, legendákA város neve1157. december 21-én este érkezett meg a környékre egy Magnus nevű bencés szerzetes St. Lambrechtből az ottani apát megbízására, hogy az itt élők lelkipásztora legyen. Magnus magával hozta fából faragott kedves Mária-szobrát is. Ám az utat egy helyen hatalmas szikla zárta el, amelytől nem tudott tovább menni. A szerzetes a Szűzanyához fordult segítségért, imája meghallgatásra talált, a szikla kettéhasadt, így Magnus folytathatta az útját. Megérkezvén a szobrot egy farönkre tette és kis fakápolnát épített köré („Maria in der Zelle”), amely hamarosan a vidék hitéletének központjává vált. A Henrik-legendaHenrik, Morvaország őrgrófja és felesége is olyan súlyos köszvényben szenvedett, hogy már az ágyból sem tudtak felkelni. Egy éjjel álmukban Szent Vencel azt mondta nekik, hogy bízzanak a Szűzanyában és egészségük visszanyerése után zarándokoljanak el hozzá Mariazellbe, ahol hálájuk jeléül emeljenek templomot. Így is tettek, elrendelték a templom megépítését, majd visszatértek hazájukba. A legendában szereplő Henrik (1197-1222) valószínűleg I. Ottokár király testvére lehet. A Lajos-legendaI. Lajos magyar király ellen a törökök és más barbár népek 8000 fős sereggel vonultak, akikkel szemben a 2000 fős sereg helyzete szinte kilátástalan volt. Lajos ekkor a Zelli Istenanyához fordult, aki egy álomban támogatásáról biztosította. Felébredvén a mellén találta azt a Mária-képet, amelyet rendesen egy kis oltáron tartott. Ezt égi jelnek tekintve vonult a harcba, ahol hatalmas győzelmet aratott a törökök felett. Hálából seregével együtt felkereste Mariazellt, ahol hálája jeléül a templomnak ajándékozta az arannyal és drágakövekkel díszített képet és sok más értékes, a címerével ellátott kincset. A legenda történelmi alapokon nyugszik, I. Lajos magyar király 1342 és 1382 között uralkodott, bár a csata időpontja bizonytalan, a történészek a hagyományok alapján az 1364. évet valószínűsítik. GazdaságMariazell a Bruck an der Mur régióhoz tartozik Stájerországon belül. Ebben a régióban korábban főleg az ipar dominált, de az ország más részeihez hasonlóan egyre inkább átkerül a hangsúly a harmadik szektorra. Míg az elsődleges és másodlagos szektorban rohamosan esik a foglalkoztatottak száma, a szolgáltatások és a turizmus területén szinte ugyanilyen ütemben nő. A régió két nagyobb városa (Bruck an der Mur, Kapfenberg) biztosítja a munkahelyek mintegy 70%-át, mögöttük 5%-kal Mariazell a harmadik helyen áll. Mariazell legjelentősebb bevételi forrása a turizmus, nagyjából minden negyedik munkahelyet a vendéglátás és a szálláshelyek biztosítják. A régió gazdasági adatai (bevételek, foglalkoztatottság, munkanélküliség) csak nagyon kis mértékben térnek el az országos átlagoktól. A városban számos kisvállalkozás működik, ahol hagyományos termékeket, használati tárgyakat készítenek. Közülük talán a leghíresebb a likőrüzem, ahol tradicionális recept alapján gyógynövényekből készítik a gyomorkeserűt, illetve a mézeskalácsüzem, amely szintén régi recept alapján gyártja a híres mariazelli mézeskalácsot. Mindkét üzem látogatható is. A zarándokhely
Emléklap a zarándokoknak a II. világháború előttről A város Közép-Európa egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye, évszázadok óta keresik fel a zarándokok a csodatévő Szűzanya segítségében bízva. A Szűzanyát számos néven tisztelik: Magna Mater Austriae, Alma Mater Austriae, Gnadenmutter von Mariazell, Alma Mater Gentium Slavorum, Magna Domina Hungarorum. A bazilika két legfontosabb kincse a Máriát és a kis Jézust ábrázoló kegyszobor és az I. Lajos által adományozott Szűz Mária-kép. A kegyszobor 48 cm magas, fából készült és Máriát ábrázolja, aki a jobb karjában tartja a kis Jézust. Mária a baljával a gyermeknek egy körtét nyújt, a gyermek pedig a jobbjával egy almát az édesanyjának. A szobrot díszes ruhába öltöztetik az év három legfontosabb ünnepnapján: Nagypénteken, Mária születésének ünnepén (szeptember 8.) és a város alapításának napján (december 21.). Ezeket a drága anyagokból és csipkékből készült ruhákat nemes hölgyek készítették és adományozták, a ma látható darabok zömmel a 19-20. századból származnak. A Madonna és a kis Jézus koronái is adományok, általában a Rudnay Sándor hercegprímás által 1821-ben adományozott és X. Piusz pápa által 1908-ban megáldott koronapár látható a kegyszobron. Zarándokok már a 12. századtól érkeztek Mariazellbe, de a létszámuk az 1330-as évektől nőtt meg. A hely népszerűsége egészen II. József zarándoklatokat megtiltó rendeletéig növekedett és a tiltás feloldása után újra töretlenül nőtt napjainkig, amikor évente kb. egymillió búcsújáró keresi fel a várost. Egyes becslések szerint közülük minden hatodik gyalogosan érkezik. A tradicionális zarándokútvonalakat 1100 km hosszban 1981-ben foglalták "Mariazelli zarándokútvonalak 06" néven egységes rendszerbe, ezek Bécsből, Burgenlandból, Alsó-Ausztriából, Stájerországból, Felső-Ausztriából és Karintiából vezetnek Mariazellbe.
Látnivalók
TestvérvárosaiMariazell 2004. május 1-jén nyert felvételt az 1996-ban alapított Európai Szentélyek szervezetébe, amelynek a következő európai Mária-kegyhelyek a tagjai:
Forrás: Wikipédia |
